különbség a magas feszültség és a alacsony feszültség között
A magasfeszültség és a kiszolgálófeszültség két különböző villamos energiakategória, amelyek más-más célra szolgálnak az elektromos rendszereinkben. A magasfeszültség, általában 1000V-nál nagyobb, elsősorban hossz távú áramátvitelre használatos, mivel hatékonyabban csökkenti az áramveszteségeket. A magasabb feszültség lehetővé teszi az elektromos energia minimális ellenállással történő áthaladását az átviteli vonalakon, ami tömeges áramelosztás esetén alkalmas a generáló településekről a váltóállomásokig való továbbításra. Ellenben a kiszolgálófeszültség-rendszer, amely alacsonyabb feszültségen (1000V-nál alacsonyabb) működik, végelosztást és közvetlen fogyasztót szolgál a lakásokban, irodákban és legtöbb kereskedelmi épületben. Ezek a rendszerek tipikusan standard feszültségeken, például 120V-on vagy 240V-on működnek a lakótelepüléseken belül. Az elsődleges technológiai különbség az infrastruktúrában és a biztonsági követelményekben van. A magasfeszültség-rendszerek speciális berendezésre, bővelkedő izoláción, valamint jelentős biztonsági távolságokra számítanak, míg a kiszolgálófeszültség-rendszerek egyszerűbb, kompaktabb berendezést igényelnek standard biztonsági intézkedésekkel együtt. Az alkalmazások mindkét típusnál különböznek, de egymás mellett komplementer funkciókat járulnak hozzá. A magasfeszültség lehetővé teszi a hatékony áramátvitelt vastag hálózatokon keresztül, amely teljes városokat és ipari területeket ellát, míg a kiszolgálófeszültség-rendszerek a végfelhasználóknak szánt elosztást kezelik, napimra alkotják a napi elektronikus eszközök, fényforrások és berendezések működését.